Vanilia Bakery

Sziasztok!

Végre eljött az idő, hogy belekezdjek a blogírásba. Évek óta gyűjtöm az anyagot hozzá, és remélhetőleg most összeállt a tartalom. Aki ismer tudja rólam, hogy imádok, sütni, főzni !

Megpróbálom, röviden összefoglalni, hogy mi is az én kis sztorim .

Visszamegyek gyorsan az időbe, kb.45 évet, én akkor 2 éves voltam, és kezdtem a körülöttem élő emberek rezgéseit észlelni, illetve tudatosult bennem ,hogy a mi családunkban minden az étkezés körül forog. Nagypapám pékmester volt és minden nap a friss kenyér illatára ébredtem, volt egy kis üzlete a házban ahol, még a háború idején is sütött a katonáknak, szóval tényleg mindene volt a szakmája. Nagymamámnak volt  egy zöldséges üzlete Bosnyák-téri piacon és ő is imádta a munkáját, az embereket, cipelte a ládákat nő létére, szóval vagány volt a mami...nekem annyi emlékem van róluk, hogy mindig dolgoztak és szerették amit csinálnak. Valószínűleg innen alakult ki nálam is az étel szeretete, a megsütése-megfőzése egyfajta gondoskodást jelentett számomra, a család tagjairól, kifejezve ezzel szeretetünket egymás iránt. Anyukám pedig az ő anyukájától  tanulta, így ő is nagyon szeretett főzni-sütni,  minden nap friss étel került az asztalra, illetve korán bevont az előkészületekbe, és nekem ez nagyon tetszett. Apukám és öcsém pedig, boldogan elégedetten keltek fel mindig a közös családi asztaltól egy-egy étkezés után, vagy egy családi összejövetelt követően...Nekem azt hiszem erről szól ez az egész, a család, a gondoskodás, a szeretet!

Majd később mikor édesanya lettem, nekem is ez jelentette a legfőbb gondoskodási formát, hogy friss étel kerüljön az asztalra, jó alapanyagokból lehetőség szerint, egyáltalán ne tartalmazzon semmilyen ipari összetevőt. Piacon, őstermelőknél ,próbáltam mindig a legjobb forrásokból beszerezni az összetevőket, és közben nagyon élveztem azt is, mert szeretem a piacok hangulatát, az illatokat, beszélgetni, pár jó ötleltet szerezni, receptötleteket gyűjteni, inspirációt szerezni...egyszerűen szeretem ezt a közeget, és mindegy hogy melyik országról beszélünk, mert mindenhol így van. Külföldön más hangulata, jellege van a piacoknak, jellegéből adódóan , vagy más helyi jellegzetes élelmiszerek. Mindentől függetlenül nagyon sok inspirációt lehet szerezni...Ugrok egy jó nagyot.....2013-bn megnyitottam életem első kávézóját, ami nemcsak sütikkel volt tele, hanem rendszeresen volt egy napi ebéd menü ami kiegészítésként szolgált a sütemény kínálat mellé.Ja igen, Németországban..hogy miért pont ott?...mert úgy hozta az élet, hogy a családommal 7 évet egy Észak-Rajna Wesztfáliai tartomány kis városban éltünk...éppen volt egy kiadó , régen egycsaládi pékségként üzemelő kis üzlethelység, amit már az előttem lévő tualjdonos is bistro-ként üzemeltetett...reggeli-süti-kávé-ebéd menü-és délutáni snackek várták az odalátogatókat, a koncepciót tovább gondolva, és kiegészítve saját ötletekkel indultunk...egy álom vált valóra...és egy ékszerdoboz lett belőle...imádtam minden ott töltött percet...én voltam a cukrász, szakács, felszolgáló,beszerző, barista,üzletvezető, takarítónő, marketinges egy személyben....hihetelenül hangzik de nem az...volt időszak, hogy a család valamelyik tagja aki éppen ráért kltözött ki hozzánk és segített be, volt hogy helyi alkalmazottunk volt, volt hogy az akkor 9 éves lányom, volt hogy a férjem, volt hogy senki, vagy éppen beugrott a délutáni rohamra valamelyik anyuka mosogatni a lányom osztályából...szóval egy igazi szerelem projekt volt! Jazz délutánok ,felolvasó estek, hárfa koncert, könyvbemutatók,  Branch-ok színesítették a palettát...Ezenkívül megtlálhatóak voltak a térségből tehetséges feltörekvő művészpalánták festményei is, amelyek nap mint nap az oda látogató vendégek örömére színesítették a kávézó falait...sajnos pár év múlva bezárta kapuit a Café Echt, a fránya anyagi okokból kifolyólag, mert ráfizetéses volt minőségi alapanyagokból működtetni...egy nagy űr maradt utána, de mégis szerelem gyerek volt és az is marad a szívemben mindig...

Nem szegte kedvemet, és már Magyarországra visszatérve ugyan de folytatódott a süti történet..Beiratkoztam a cukrász iskolába és lelkes tanulóként két év alatt elvégeztem, ahol rengeteget tanultam és máig is hálás vagyok érte...Közben sütiklubot tartottam egy kistérségi városkában az helyi vállalkozó kedvű lelkes hölgyek számára, ami szintén nagy örömet okozott ,hogy átadhattam ezt az életérzést másoknak és tőlük is rengeteget tanulhattam....Közben főállású cukrász-üzletvezető lettem egy nagynevű magyar cukrászdinasztia által vezetett üzletláncban, ahol 6 évig dolgoztam és imádtam a munkámat, kiteljesedhettem és örömmel túlóráztam, hétvégéztem, ünnepnapoztam rendszeresen...majd jött a covid és minden megváltozott...leáll több hónapra minden és negativ hatással volt sok mindenre, de én otthon folytattam  a sütögetést, és fejlesztettem tovább a recepteket..az élet úgy hozta hogy munkahelyet kellett váltanom, nem  a cukrászat maradt a fő foglalkozásom, de én töretlenül sütök és sütök...saját recepteket készítek mert sok örömet okoz, és azt hiszem ez örökké így marad...visszatérve a jelenbe, szeretnék veletek sok-sok receptet, élményt megosztani remélve, hogy aki olvassa-megsüti őket sikerélménye lesz, és boldog perceket okoz családjának, barátainak vagy akinek szánja amit süt....